Interjú Matajsz Gergővel

Skóciában folytatta tanulmányait

Dátum: 2018. jan. 10.



U20-as utánpótlás csapatunk meghatározó játékosa, Matajsz Gergő az őszi szemeszterben Skóciában folytatta tovább tanulmányait. Erről és a kosárlabdázásról kérdeztük:

306a4103.jpg

-Először is kíváncsiak vagyunk, hogy kerültél ilyen messze Oroszlánytól, Magyarországtól?


G- Már középiskolás korom legeleje óta tudtam, hogy külföldön szeretnék tovább tanulni, amelynek számos oka volt. A magyar felsőoktatásban tanuló/tanult ismerőseim közül sokan hangoztatták negatív tapasztalataikat, főleg a szabadidő teljes hiánya és megtanulandó tananyag abszurd mennyisége miatt, aminek ráadásul később csak a töredékére volt szükségük tanulmányaikat követően. Mivel családon belül nem én vagyok az első, aki külföldön próbálkozott, és rossz véleményt nem nagyon hallottam senkitől, úgy döntöttem, hogy ezt az utat szeretném bejárni én is.
Mivel első idegen nyelvként angolul tanultam (először édesapám által, majd iskolában, nyelvvizsgára készülés előtt magántanárnál), mindenképpen angol nyelvterületre szerettem volna menni, és ezek közül végül az EU-s állampolgároknak ingyenes képzést biztosító Skóciára, azon belül is Glasgowra esett a választásom.
Ahhoz, hogy felvegyenek, le kellett tennem egy nemzetközileg is elismert felsőfokú nyelvvizsgát (ami az EU-s egyetemeken általában az IELTS), a magyar felvételi mellett meg kellett csinálnom a britet is (UCAS), valamint 3 tantárgyból kellett emelt szintű érettségit tennem (matek, fizika és angol). Mindezek és a kosárlabda mellett túl sok szabadidőm nem is maradt, de eddigi élményeim alapján ez csekély áldozat volt a jutalomhoz képest.


-Milyen volt eleinte az új környezet, miben más az ottani élet? Tudtál alkalmazkodni idővel a változásokhoz?


G- Olyan volt, mintha egy teljesen más világba csöppentem volna. Az éghajlat nem annyira szörnyű, mint amilyennek mondják, az utcák, a házak és az épületek pedig mint egy középkori városban. Az egyetem főépülete pedig egyszerűen mesésen néz ki, az ember úgy érzi, mintha a Harry Potterből sokunk által megismert Roxfortba járna be. A város tele van parkokkal, így nem érzem „túlságosan nagyvárosinak” sem az ottani életet.
Az egyetemi tanulók nemzetiségüket és kultúrájukat tekintve is nagyon sokfélék, így az ember képes az egész világgal megismerkedni egyetlen városon belül. Az emberek kedvesek és segítőkészek, nagyon könnyű barátokra lelni. Más a boltok kínálata, az étkezési kultúra, a forgalom iránya, az emberek életvitele és értékrendje… egyszerűen minden. Három hónap alatt nehéz a 19 év alatt megszokottól teljesen eltérő módon élni, de bele lehet lendülni, és ami fontosabb, könnyű megszeretni.


- Mit tanulsz az egyetemen, mennyire okoz gondot idegen nyelven elsajátítani a tananyagot?

G- Egészségügyi mérnöknek tanulok (biomedical engineering), ami nagyon röviden összefoglalva azt jelenti, hogy valószínűleg orvosi műszerekkel, implantátumokkal, protézisekkel fogok foglalkozni a jövőben. Azért döntöttem emellett, mert ötvöz nagyjából mindent, ami olyan szinten érdekel, hogy szívesen tanuljam magasabb szinten is (matek, fizika, és biológia), valamint sporttal kapcsolatosan (pl. rehabilitációban) is nagy piaca van.
Eleinte nehéz volt mindenkit megérteni, de idővel megszokja az ember még a nagyon akcentusos skót előadókat is. Természetesen az elején sokat kellett szótároznom (és a mai napig kell is), de idővel bővül az ember szókincse, és egyre kevésbé jelent problémát a nyelv.


- Térjünk rá a sportra, azon belül a kosárlabdára természetesen. Folytattad a kosárlabdázást Skóciában is? Milyen lehetőségei vannak ott egy hozzád hasonló fiatal játékosnak?

G- Mivel a sport amióta az eszemet tudom az életem szerves része (14 éves koromig úsztam versenyszerűen, azóta kosarazok), szóba sem került nálam, hogy felhagyjak a kosárlabdával. Két csapat van az egyetemen, melyek közül a második csak az egyetemi bajnokságban indul, az első csapat viszont ezen kívül a skót nemzeti elsőosztályban is játszik, ami Skóciában a legerősebb liga a BBL alatt.
A csapatokba bekerülni minden szemeszter elején próbajátékok útján lehet, amelyen idén 250 ember közül válogatott 4 edző. Akik így nem kerültek be, azoknak indult egy egyetemi belső „rekreációs” liga, ami sokkal erősebb mezőnnyel rendelkezik, mint az elsőre hangzik, valamint a csapatok is figyelik, így folyamatosan adott a lehetőség arra, hogy az ember felhívja magára a figyelmet, ha jól játszik. Ez nekem sikerült is, így november óta az első csapat tagja vagyok.


- Milyen az ottani kosárlabda színvonala, játékstílusa? Miben más, mint az itthoni?

G- Az eddigi tapasztalatok alapján a játék stílusa valahol félúton van az amerikai és az európai között. Több a spontaneitás, az egyéni megoldások is nagyobb részben vannak jelen, ugyanakkor van számos figuránk is, amiket ugyanúgy előszeretettel használunk. A nemzeti liga erősségre nagyjából az itthoni NBI/B Zöld csoporténak felelne meg, de a ligaelső és az utolsó csapat közötti különbség sokkal nagyobb, mint itthon általában.

- Mik a céljaid a jövőre nézve?

G- Erre nagyon nehéz most választ adnom, mert pontos elképzelésem még nincs ezzel kapcsolatban. Mesterképzést még nem tudom, hogy hol fogom elvégezni, de lehetőségeim szerint szeretném kipróbálni magam a tengerentúlon, ha van rá mód, akkor munka mellett. Ugyanakkor szeretnék utazni is, bejárni a világot, mielőtt döntök, hogy hol fogok letelepedni. Az egyetlen dolog, ami már most biztos, hogy attól függetlenül, hogy éppen hol élek, a sport, főleg a kosárlabda, mindig is a mindennapjaim része lesz, mert egyszerűen így érzem jól magam.

- Figyelemmel követed az OSE csapatainak eredményeit, sikereit?

G- Természetesen, és rendszeresen olvasom is a beszámolókat, főleg az U20-as, az U16-os és a felnőtt csapatét. Ezen kívül minden alkalommal nézem a felnőtt csapat meccseit online, követem a csapatok körüli híreket Facebookon és a családomon keresztül.

- Mi az, ami hiányzik itthonról?


G- Család és barátok elsősorban, amibe persze az OSE család is beletartozik. Ezen kívül anyukám főztje, az általában olcsóbb élet, és a szép lányok.

- Végezetül, üzennél valamit az OSE játékosainak, az OSE család tagjainak?


G- Az eee-gééész-viii-lááá-got-át-ut-ta-zom…


Köszönjük szépen a beszélgetést! Ezúton szeretnénk Gergőnek nagyon sok sikert, kitartást és szerencsét kívánni külföldi tanulmányaihoz, sportkarrierjéhez!

Hozzászólások