Klubtörténet

big_0003667493.jpgOBSK (1958 - 1990)


A Rausch Ernő által 1958-ban alapított oroszlányi kosárlabda az évek során megjárta a mennyet és a poklot. A kezdetekkor a megyei bajnokságban és fénykorában az első osztályban is szerepelt. A kosárlabda sportág városi fellendítése Bánhegyi Endre érdeme. Az NB I-es múlttal, és a kosárlabda sportban országos hírnévvel rendelkező sportember nagy ambícióval fogott hozzá a csapat kialakításához, mely Horváth Istvánnal, Tromposch Jánossal, Nagy Ferenccel és Gyöngyösi Elekkel kibővülve nagyobb lárma nélkül, 1963 végén bejutott az NB II-be. Ezekben az években nem akármilyen tudású játékosokkal erősített csapatunk: ekkor választotta az OBSK-t Liptai István 136-szoros magyar válogatott, Jugovics József utánpótlás és felnőtt válogatott, Dajka Ferenc, Bács Tibor, Molnár Miklós, Zsenits József. Velük reális célkitűzéssé vált a második osztály bajnokságának megnyerése, és az NB I-be való bekerülés. Lelkes együttesünk már az 1966-os év végén két vereséggel és húsz győzelemmel, a magyar bajnokság első osztályába került. Szenzációs teljesítménynek számított ez, hiszen nyolc év telt csak el a szakosztály megalakulása óta. A Népsport a következő szavakkal mutatta be az NB I újonc csapatainak sorában az Oroszlányi Bányászt: „Eddig csak a labdarúgókkal tűntek ki, most a kosárlabdázók is bizonyították képességeiket, annak ellenére, hogy edzési lehetőségeik nem a legmegfelelőbbek, hiszen rossz időben, téli hónapokban nem volt megfelelő helyiség a mérkőzések lebonyolítására.” Ugyanis ebben az időszakban a József Attila Általános Iskola tornatermét használta együttesünk.

1967 és 1973 között változatos és színvonalas mérkőzéseken szerettette meg a kosárlabda játékot az oroszlányi közönséggel a Balázs János, Tihanyi Zoltán, Vass László vezetésével működő NB I-es gárda. 1973-ban megszakadt együttesünk sikersorozata, a záró négy forduló balszerencsés vereségei pedig kiesésre ítélték a csapatot. A másodosztályban való szereplés négy éve alatt a szakvezetőket és a játékosokat is a bizonyítás vágya fűtötte. 1974-ben harmadik, míg 1975-ben és 1976-ban második helyezést ért el a Bányász. 1977-ben pedig valamennyi ellenfelet legyőzve bajnokok lettünk az NB II nyugati csoportjában. A bajnoki cím megszerzésével még nem került be csapatunk az NB I-be. 1978-ban ugyanis - az előző bajnokságoktól eltérően - a mérkőzéssorozat lejátszása után rájátszásra került sor, melyen sikerrel vettük az akadályokat, s így bejutottunk a felsőbb osztályba.

1973-tól 1982-ig Jugovics József vezette a csapatunkat, aki egyúttal kialakította az NB I-es „profi” hozzáállást. A város sportéletének dinamikus fejlődése egyre jobban igényelte a szabályos nagyságú, közönség befogadására alkalmas helyiséget. Néhány éven belül 1976-ban a városi Sportcsarnok megépülésével ez a probléma is megoldódott.
obsk1980_retus.jpg
Az első „légiósok” a 80-as évek elején érkeztek az Oroszlányhoz. Igaz ugyan, hogy 1978-tól 1986-ig a tabella második felére volt elég a teljesítményünk, de a gárda nem csak megkapaszkodott az első osztályban, hanem stabil tagjává is vált annak. A rövid ideig tartó (1983-1985) Vetési korszak idején, szaktanácsadóként Oroszlányon dolgozott  Balogh József mesteredző, sokszoros magyar bajnok. Ezután a Szakkay Tamás (Tungsram), Jugovics József edzőpáros vette át az edzői feladatokat. Jugovicsot, a kitűnő sportembert játékosként és edzőként is tisztelet övezte, hiszen a Bánhegyit követő időszakban ő volt az oroszlányi kosárlabdázás életben tartója. Őket követte a lengyel Tomas Sluzalek vezetőedző, Németh József másodedzővel egészen az OBSK éra végéig. Az 1987/88-as bajnoksági idény volt az oroszlányi kosarazás nagy esztendeje. Játékosaink kitűnően összeszokott együttessé kovácsolódtak össze, és sorra bizonyultak jobbnak ellenfelüknél. Nagy küzdelmek, értékes győzelmek után szakosztályunk fennállása óta, példa nélküli teljesítményt ért el az Oroszlány az NB I-ben és az Magyar Népköztársaság Kupában. Ám arra a legvérmesebb szurkolók sem mertek gondolni, hogy csapatunk döntőbe juthat az MNK-ban, az NB I-ben pedig a legjobb hat közé kerülhet. Kosarasaink önmagukat felülmúlva, sziporkázó játékkal 2. helyezettek lettek az MNK-ban, és bejutottak a legjobb négy közé az NB I-ben. Az 1988/89-es bajnokságban tovább folytatta sikeres szereplését az Oroszlányi Bányász. Az őszi zárás kellemes meglepetéseként az Oroszlány egy pontos előnnyel az első helyre került, majd izgalmas rájátszást követően történelme legnagyobb sikerét elérve ezüstérmet szerzett a Csepel ellen játszott mérkőzés után.
big_0005963080.jpg

A sikeres évek után az 1989/90 –es szezont sajnos nem a játéktudás, hanem a bürokrácia tette emlékezetessé. Pedig minden szépen indult, sőt bajnokesélyesként tekintettek az OBSK-ra. A magyar bajnokságban elért 1988-as bronz és 89-es ezüst után 1990-ben mindenki aranyat várt. Azonban az 1976-ban épült sportcsarnokunk már nem felelt meg az MKOSZ elvárásainak, ezért a rájátszást idegenben kellett volna lejátszani, amely körülményt az Oroszlány nem vállalhatta és visszalépett a bajnokságtól. Kosarasaink egyik pillanatról a másikra kerültek légüres térbe. Végül a kilátástalanságból felébredve sportbarátok, szülők új egyesületet alapítva vitték tovább a kosárlabdázást.

logo.jpgOroszlányi Sport Egylet - OSE Lions (1990-től)


Egyesületünk elnökének egy aggódó szülőt, Sudár Tibort választották, aki nagy lendülettel látott neki az újjászervezésnek. Az új elnökség egy teljesen amatőr alapokon nyugvó, városi támogatással induló, hosszútávon építkező jövőt vázolt fel.

Az első szezonban (1990/91) az OBSK volt játékosaival, ifistáival és a Zboray Miklós játékosedzővel felálló együttesünk, a 19 csapatos NB II közép csoportjának 8. helyét szerezte meg. 1991/92-es szezonban a vezetőség Jugovics Józsefet, korábbi sikeredzőt kérte fel a felnőtt csapat irányítására. Az évad végére a dobogót ostromolva a 4. helyen végzett a „Jugovics legénység”. A közönségnek nem kellett sokat várni a sikerre, 1992/93-ban az OSE ezüstérmes lett a bajnokságban.

Az ezt követő idényben (1993/94) sem tette alacsonyabbra a lécet az Oroszlány, sőt a versengés végére kiharcolta az NB I B-ben szereplés jogát. A szűk anyagi lehetőségek miatt Egyesületünk nem vállalta a felsőbb osztályba való szereplést, ezért az 1995-96-os évet ismét az NB II-ben folytatta. A visszalépés nem törte meg csapatunkat, a bajnokságot így is bronzéremmel zártuk.

Az edző személyében is változás történt, Jugovics Józsefet egy fiatal testnevelő, Tóth László váltotta. Ezután a csapatépítés évei következtek. 1996-tól 2000-ig váltakozó sikerrel, de mindig előkelő helyen végzett az Oroszlány. Majd eljött a 2002-es esztendő, beérett Tóth mester és a fiúk munkája, ismét aranyérmet szerzett az OSE LIONS. A 2003-2006 közötti évek az ezüstök és a dobogó közeli helyezések időszaka volt. 14 év után, 2004-ben Sudár Tibor leköszönt az elnöki tisztségről és a játékosok felkérésére Beck Ferenc vállalta a megbízatást. A 2006-os évben a lelátóról a „BAJNOK CSAPAT” hangzott, lelkes csapatunk szép játékkal ismét első lett. 2008-ban sem adtuk lejjebb, meglett az 5. arany, amit nagy csatában az Óbudai Kaszásokat legyőzve szereztük meg. Joggal énekelhették a szurkolók „Mi vagyunk a bajnokok”! A 2009-es bronz után 2010-ben „csak” a 4. helyen végzett csapatunk. A 2011-es 5. , 2012-es 7., majd a 2013-as 4. hely jól mutatja, hogy az oroszlányi kosárlabda túlélte a generációs válságát és még mindig az NB II meghatározó csapata. A szezon végén Tóth László 17 sikeres év után elköszönt az OSE-tól.

Ha egy kicsit visszatekintünk az elmúlt két évtized NB II-es éveire, és megnézzük milyen ellenfeleink voltak és azok jelenleg hol szerepelnek (Pápa, Szombathely, Pécs, Bonyhád, Kaszások, Veszprém, Győr, Siófok, Eger, Honvéd) büszkén állíthatjuk, hogy Egyesületünknek igen is van helye az ország bármely kosárpályáján. Ezt bizonyítja a 23 év során szerzett 5 arany, 6 ezüst és 3 bronzérem is.
Nem feledkezhetünk meg azonban a 2000-es években újraindított utánpótlásunkról sem, mely hasonlóan eredményes évtizedeket tudhat maga mögött.

Sok-sok ember, áldozatos munkája szükségeltetett ahhoz, hogy elmondhassuk, mára az ország egyik legsikeresebb NB II amatőr csapata vagyunk. Kitartó munkánk eredményeként büszkén mondhatjuk el, hogy 2013-ban már 13 csapattal versenyzünk szervezett bajnokságokban. Az utánpótlás bázisunk robbanásszerű fejlődése mutatja, hogy városunkban milyen népszerű is ez a sportág. Az utánpótlás területi terjeszkedésén túl kifejezett célunk a felnőtt csapattal az NB I/B osztályba feljutni. A verejtékkel megpecsételt barátságok, az egy csapatba tartozás öröme és örök köteléke, a sikerek, a győzelmek, az idő által megszépített kudarcok emléke, az elmúlt 55 év kötelez minket arra, hogy még elődeinknél is eredményesebbé tegyük az OSE LIONS-ot. Régi jelszavunk „a múltunk kötelez” mára új értelmet nyert. Biztosan állíthatjuk, egy új aranykor küszöbén állunk és a múltunkra építhetjük a jövőnket!

Hajrá OSE!