Női-Döntő 2. mérkőzés: Szoros végjáték, 6 pontos vereség

Monor SE-Szedd ki! - OSE Oroszlányok 52-46

Dátum: 2018. jún. 06.



Monori SE-Szedd ki! – OSE Oroszlányok 52-46 (24-9, 12-9, 12-18, 4-10)


Helyszín: Monor, Szterényi Sportcsarnok, 70 néző (2 oroszlányi)
Vezette: Gyurka, Krékity

OSE: Farkas 4, Pándiné 9, Kurucz 4, Horváth 8, Krecsmajer –
Cserék: Lázár 3/3, Nagy 2, Fazekas 2, Zsenits 11, Berendi 3/3

Edző: Gurszky Gergő
Másodedző: Fodor Ármin

Szerdán késő este folytatódott a felnőtt női Pest megye bajnokság döntője, a visszavágót a címvédő monoriak otthonában rendezték. Az oda-visszavágós párharc első meccsét 21 ponttal a monori csapat nyerte Oroszlányban, ennek ellenére nagy elszántsággal vetették bele magukat a csapatok a mérkőzésbe.
Mindkét csapat változtatott az első meccshez képest védekezésben, amivel kölcsönösen meg is lepték egymást a felek. Az összecsapás egészére jellemző volt a nagyon kemény védekezés, extra energiákat tett bele mindkét csapat, hogy csírájában elfojtsa az ellenfele mozgatórugóit, óriási küzdelem és egy érdekes szemüvegen keresztül nézett „húzd meg ereszd el a hajam” játék zajlott a pályán. A monoriak kapták el előbb a fonalat támadásban, míg a vendégek csak keresték önmagukat a hazai palánk közelében. 3 percre volt szükség az első oroszlányi kosárhoz, de ekkor már 7 egységnél járt a Monor. Összekapta magát az OSE, hamar eltüntette a beragadt rajt miatt összeszedett különbséget, a negyed közepéhez érve már csak két pont volt a vendégek hátránya, de ezt követően ismét a pest megyeiek pillanatai következtek. A negyed hajrájában produkáltak egy 15-0-ást futást, amivel 15 pontos előnyt kovácsoltak a 2. játékrészre (24-9).

A folytatásban is a kemény játék és a védekezés dominált, így pontszegény második negyednek lehettek szemtanúi a szép számmál kilátogató hazai szimpatizánsok. Az etap vége ezúttal is a hazaiaknak sikerült jobban, így tovább növelték előnyüket, 18 pont volt közte a nagyszünetben (36-18).
A félidőben mindent megtettek azért az oroszlányiak, hogy mielőbb rendezzék a sorokat, de ebből a 3. negyed első pár percében semmi sem látszódott, úgy festett semmi sem akar összejönni ezen az estén a vendégeknek. 9-0-ás hazai futással kezdődött az etap, amivel már közel 30 pont volt a differencia (45-18). Eljött aztán a mérkőzés 24. perce, amikor is szempillantás alatt minden megváltozott, átkapcsoltak fejben az oroszlányi játékosok egy olyan szintre, amire nem volt válasza a monoriaknak. Egy teljesen más felfogású OSE ment fel a pályára, és minden energia tartartalékát mozgósítva, egy utolsó nagy offenzívát indított az oroszlányi csapat, csúsztak-másztak minden labdáért, és ami még fontosabb, egy pillanatra „sem engedték el egymás kezét”. Ez eredményre vezetett, a hazaiakat nagyon váratlanul érte ez a fajta fordulat, nem tudtak mit kezdeni a vért ivó oroszlányi játékosokkal, akik gyakorlatilag állva hagyták a letámadásukkal a címvédőt, 18-3-as rohammal fejezték be a negyedet, és 12 pontos hátránnyal fordultak a bajnoki döntő utolsó negyedére (48-36).

A hazai csapat képtelen volt mezőnykosarat szerezni a piócaként tapadó oroszlányi játékosok szorításában, büntetőkkel próbálták tartani a távolságot, több-kevesebb sikerrel, mert a néha már-már önkívületi állapotban játszó, szép támadásokat vezető vendégek tovább csökkentették a két csapat közti különbséget, 3 perccel a vége előtt már csak 5 ponttal járt előrébb a Monor (51-46). Itt jött el az a pont, amikor elkészült az erejével az Oroszlány, ami habár a védekezésben továbbra sem mutatkozott meg, akarattal és lelkesedéssel a védőtérfélen még kompenzálni tudták a fáradságot, de támadásban több tiszta kinti dobóhelyzet és közeli dobás is kimaradt. Jó pár lehetősége volt visszahozni egálra a meccset az utolsó percekben az oroszlányi csapatnak, de ezek a lehetőségek kihasználatlanul maradtak, így végül nem sikerült a fordítás, a végeredmény 52-46, aminek köszönhetően a tavalyi szezonhoz hasonlóan idén is a Monori SE-Szedd ki! léphetett fel a dobogó legfelső fokára.

Gurszky Gergő értékelése: „Szívesen mondanék sok mindent, de inkább nem teszem, nem ez a megfelelő fórum erre. Mindenekelőtt szeretnék ezúton is gratulálni a Monornak a veretlenül megvívott szezonhoz és a teljesen megérdemelt bajnoki címhez!
Ami minket illet, azt éreztem az első félidőben, hogy kipukkadt a lufi így június elejére, egészen egyszerűen nem voltunk ott fejben, és túl sokat foglalkoztunk olyan dolgokkal, amikkel nem kellene, emiatt pedig szemmel láthatóan kizökkentünk és jócskán csökkent a koncentrációnk, ami támadásban rengeteg rossz döntéshez és rontott dobáshoz vezetett. Csak is azt kell néznem, hogy miként lehetnénk még egységesebbek és jobbak a jövőben, többek között ezért sem fogok olyan külső tényezőkkel foglalkozni, amire egyáltalán nincs, vagy csak nagyon minimális hatásunk van. Pláne azért, mert csak magunkat okolhatjuk, hogy nem tudtuk megnyerni ezt a meccset, mert borzasztóan nagy volt a kontraszt a két félidő között, ami ha magunkba nézünk, akkor tudjuk, hogy ebben merőben sárosak vagyunk, ez a miénk, és pont. Ha csak fele olyan jól játszunk – de főleg védekezünk – az első 20 percben, mint a másodikban, akkor megnyertük volna a meccset. Viszont a kosárlabdában nincs „ha”, így maradt bennem némi hiányérzet, mert csak a második félidőben mutattuk meg, hogy mire is vagyunk képesek. Ez a második 20 perc viszont nagyon tetszett, parádésan védekeztünk, ebből adódóan a támadójátékunk is sokat javult és a befejezéseink is pontosabbak lettek. Kár az első félidei gyenge játékért, gyakorlatilag adtunk nekik 20 perc előnyt, és ez nem fért bele. Az utolsó 15 percre viszont minden eleme a helyére került a puzzle-nak, igazi csapat voltunk ismételten. 16 pontot kaptunk a második félidőben a bajnoktól úgy, hogy az utolsó 16 percben egyetlen egy mezőnykosarat engedtünk az ellenfelünknek, az utolsó negyedben pedig nem is kaptunk kosarat mezőnyből, mindösszesen 4 pontot büntetőből. Nagy mentális erőről tettünk ma tanúbizonyságot, a 2. félidei játékunkra méltán büszkék lehetünk.”

Gurszky Gergő: „Szerintem a bajnokság döntőjéhez méltó színvonalat képviselt mindkét csapat. Úgy gondolom, hogy most ez a pár pontos különbség a realitás a két csapat között, azon fogunk dolgozni a jövőben, hogy a következő szezonban már a mi javunkra legyen. Gratulálok a lányoknak a bajnokság 2. helyéhez, a szintén szépen csillogó ezüstéremhez.”

Hozzászólások